Én 1.

Az én sztorim. Mindig is ki akartam tűnni a tömegből. Valaki más lenni. Akiről azt mondják a többiek és ő. Hogy különb legyek. De soha nem hittem hogy ezzel másnak baja lehet. A zenei stílusom más, az öltözködési stílusom más , máshogy nézek ki , de ugyanúgy ember vagyok! Ott kezdődött az egész amikor meghalt a nagypapám.. Apukám apukája. Apu reggel ott feküdt a kanapén. Könnyes szeme volt. Kimentem , és azt mondta van egy rossz hírem. Meghalt a Papa.. először képtelen voltam elhinni. olyan nincs, hogy egy valaki van, aztán másnap már nincs. Megszűnik létezni. Mi az hogy többet nem tudsz már vele beszélni..? Képtelen voltam felfogni. Nem tudtam sírni . Mert nem tudtam felfogni. Ezután elmentünk templomba anyukámmal. Nem figyeltem a papra , nem érdekelt , nem tudott érdekelni. Átmentünk a nagymamámhoz , együtt éltek az apukám húgával és gyerekeivel ( ők az unoka testvéreim) senki nem szólt a gyerekek közül egy szót sem. csak bámultunk magunk elé. Mindenkinek máson kattogott az agya. Mi lesz a szobájával? Mi lesz .. úgy egyáltalán? Apukám  dühös , és szomorú volt . Azt kívántam bárcsak túllépne. Akármit csináltunk együtt nem élvezte . Ezért én sem. Első napom az iskolában borzalmas volt. Senki , de senki nem tudta mi történt velem. Nem akartam hogy tudják , és nem is kérdezték. Innentől lettem olyan amilyen most vagyok.    Ha érdekel a sztorim , Március 19-én kezdődik igazán! látogass be :)